április 30-án az LP-m első kirakósdarabja megjelenik minden nagyobb platformon és digitális zeneáruházban. a Bandcampet és a weboldalt továbbra is a „verses” különleges verziójának tartom fenn, de csütörtöktől az EP-t egy egységes anyagként is megtalálod: az első nagyobb darabként, a kedvenc nównøisod első teljesen saját maga által létrehozott mérföldköveként.

 

nem fogok hazudni: elképesztően izgatottá tesz, még akkor is, ha az EP már december 5. óta kint van — mi a fazx történt egyébként az idővel??

 

ez az EP egy teszt is volt, meg lecke, kihívás is, lehetőség is, és még annyi minden más. és még 25 év zenélés után is olyan érzés, mintha kidobnám magam a farkasok elé, hogy rágcsálják az alultáplált, gyenge testemet. egyáltalán kell ez a farkasoknak? szeretnétek többet tudni a dalokról, a hangzásról, a folyamatról, arról, mi van mögötte, a küzdelmekről, a szenvedélyről, a "lazy" napokról… szeretnétek?

 

sosem érdekelt igazán, hogy az emberek tudnak-e kapcsolódni a dalaimhoz, vagy sem. csak azt akartam kifejezni, amit éreztem. régen, nagyediként, elkezdtem olyan visszajelzéseket kapni, amik emlékeztettek rá: az emberek kapcsolódnak a dalaimhoz. néhányan még érzelmi megkönnyebbülést is találnak a sötét gondolataimban és furcsa beatjeimben, és ha csak egyetlen embernek is segíthetek azzal, ahogyan bizonyos nehézségeket megélek, már nyertünk.

 

észrevettem egy bizonyos trendet a közösségi médiában: az emberek mintha az erőset, a hangosat, a színeset, a magabiztosat követnék, miközben én próbálok várat építeni abból a rengeteg szarból, amin keresztülmentem, és gyakran érzem azt, hogy: várj, kit érdekelnek a leggyengébb, legsérülékenyebb pillanataid???

 

kit érdekel, hogy egyszer szükséged volt egy mondatra, ami segített egyben tartani magad („hold onto your dignity, say goodbye to your insecurity”)? kit érdekel, hogy nincs mit mondanod a szüleidnek — mert ők egy teljesen másik univerzumból jönnek, és minden alkalommal, amikor meglátogatod a családodat, tetőzik a szorongásod, mert olyan emberek vesznek körül, akik nem értenek téged, te kis fekete bárány —, azon kívül, hogy „i'm just watching the distance grow between us while i'm sitting next to you”? kit érdekel, hogy egyszer úgy érezted, a kapcsolatod a gyerekeid apjával elérte a lehető legmélyebb pontot, és könnyebb lenne egyedül lenni a gyerekekkel („rain falling down on me and i want you to trust in me cause i have grown, i can carry you alone”)? kit érdekel, hogy néha még neked is eleged lesz a saját fájdalmadból, és a hangod nemhasználása tűnik az egyetlen kiútnak egy olyan helyről, ahol nagyon mélyen gyökerezel („dark tune”)? és kit érdekel, hogy egyszer olyan fizikai fájdalmat éltél át, amit annyira nehéz volt elviselni, hogy meg akartál halni, majd évekkel később elfogadtad: a fájdalom a részed, és mindig is az lesz, de jó valami szépet építeni belőle, ezért azt mondtad: „i could try to save my own skin to decipher what's underneath”? kit érdekel ez az egész?

 

és aztán eljutottam idáig, és már meg is van a válaszom: TÉGED.

téged érdekel. ezért olvasod ezt. ezért támogatsz. nem tudom pontosan, miért, de segítesz nekem. talán azért, hogy én is segítsek neked. talán mert te is egyedül érzed magad, és lehetünk magányosak együtt? talán mert erősebb vagyok, mint amilyennek érzem magam. nem tudom. és most nem kéne sírnom, de sírok.

 

miközben torokfájással szenvedtem — még mindig tart, de már jobb, és a lemondott Szimplás koncert fájdalma amúgy is felülírta —, letettem egy angol nyelvvizsgát és a Life in the UK tesztet, hogy hamarosan brit állampolgár is lehessek. beszéltem erről britekkel, és említették, milyen érdekes, hogy az emberek sírnak a honosítási ceremóniájukon, miközben azok, akik britnek születtek — vagy bármilyen állampolgárnak —, természetesnek veszik ezeket a dolgokat. hazafelé volt erről egy hangos gondolatom, miután elképzeltem a saját ünnepségemet: nem attól hatódunk meg és sírunk, hogy valamit véghez vittünk. azért sírunk, mert abban a pillanatban eszünkbe jut minden fájdalmas esemény, ami odáig vezetett.

 

így érzem magam attól, hogy az első kislemezem — EP1 • verses — kint van, és csütörtöktől még "kiljebb" lesz.

 

pre-save spotify-on, amazon music-on, apple music-on, you name it:

https://ffm.to/ep1-verses.OWE

 

ahogy feljebb említettem, a Bandcamp- és weboldal-verziót különlegesnek tartom meg, és hozzáadtam egy nagyon menő és meglepő remixet bónusz trackként. így most már 2 bónusz track jár az EP-hez, ha Bandcampen vagy a weboldalon vásárolod meg. mho az egyik legnagyobb támogatóm, és azt hiszem, barátnak is nevezhetem.

meglepett ezzel a remixszel, és csak annyit mondhatok, a műfaj három betűből áll: d, n és b.

 

részlet itt:​​​